A Rendészeti és Közigazgatási Dolgozók Szakszervezetének honlapjáról való az alábbi nyílt levél Pintér Sándor belügyminiszterhez, amely eredetileg nem ott jelent meg: hozzászólásként másolta be egy felhasználó, nyilvánvalóan egy másik nyugdíjas rendőr.

2 Hozzászólás

1. 
   állampolgár mondta:
   2011, április 06 | 16:11

Én itt most egy másik fórumon megnyilatkozó kolléga levelét szeretném bevágni. Tudom, hogy nem túl etikus másra hivatkozni, de minden sorával egyetértek, és érdekes módon az alábbiakban leírtak pontosan rám is illenek. Valamint ennél jobban megfogalmazni nem tudom.

“Nyílt levél a Belügyminiszternek
Posted on April 4, 2011 by nyugdijas
Nyílt levél Dr. Pintér Sándorhoz
Tisztelt Belügyminiszter úr!
„Vidéki kollégámmal” ellentétben nekem nincs kedvem viccelni.
Meghallgattam a BRDSZ honlapján található, a március 25-én a Rendvédelmi Érdekegyeztető Fórum megbeszélésén rögzített hangfelvételt.
Én egy nyugdíjas rendőr vagyok, éppen abból csoportból, amelyet a kormány most ellenségképként koncnak odavetett a társadalom elé.
Mivel nyugdíjas vagyok, csak a már nyugdíjba lévőket érintő tervekkel(?) kapcsolatban reagálnék.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a még szolgálatot ellátó, akár 20 – 25 éves szolgálati idővel rendelkező bajtársakat érintő változásokkal egyetértenék, de az ő indokaik, érveik már nem egyszer nyilvánosságot kaptak, ám a ( Navracsics úr igéretével ellentétes módon!) már nyugdíjban lévőket érintő, visszamenőleges hatályú változtatási szándék egy új, eddig nem publikált elképzelés.
Először csak általánosságban néhány reflexió az Ön által mondottakra.
Azt mondja, hogy ezernél is kevesebb 40 évnél idősebb rendőr teljesít szolgálatot.
Ezzel szemben az ORFK tájékoztatása szerint 6314 ilyen kolléga van.
( http://hetivalasz.hu/itthon/obsit-32-evesen-36385 )
Igazából ennek talán nincs nagy jelentősége, csak azért vetettem fel, mert többször is érvként hozza fel ezt a számot.
Ön azt mondja, hogy a társadalom igazságérzetét sérti, hogy 40 éves nyugdíjas 160 000 Ft-os nyugdíjjal él egy faluban, amikor egy minimálbéres egész életében nem keres annyit, mint az az ingyenélő parazita öt év alatt. ( Ha jól emlékszem ezt az aránypárt említette.)
Biztos igaz. ( Már ha a „társadalom” alatt elsősorban az elmúlt évek során a politika által fekhergelt embereket értjük.)
Azonban ehhez hozzátartozik az is, hogy a „társadalom” igazságérzetét az nem bántotta, mikor ez a nyugdíjas, még aktívként, a karácsonyt és szilvesztert szolgálatban töltötte, miközben a „társadalom” otthon ünnepelt, vagy amikor az életéért reszketve próbált meg helytállni a TV-székház ostroma közben.
( Arról az „aránypárról” már ne is beszéljünk, hogy mondjuk 18 millió Ft éves költségtérítésnek – nem jövedelemnek! – megfelelő összeget mennyi idő alatt keres meg egy minimálbéres!)
De értelmetlen ezeket a dolgokat szembeállítani egymással.
Az a nyugdíjas annak idején kötött egy szerződést az állammal, aminek a rá eső részét teljesítette, így joggal várja el, hogy az állam is állja a szavát.
És ha már frázisok: biztos, hogy sok embernek szúrja a szemét. De ezeknek az embereknek más is szúrja a szemét ( pld. a politikusok korkedvezménye), ráadásul hányszor hallottam már azt a választ, amikor megkérdeztem az ilyen emberektől, hogy ha ez ilyen nagyszerű dolog, akkor ő miért nem szerel fel, hogy „én azt semmi pénzért nem csinálnám!”.
Egy utolsó általános gondolat: álságos és megalázó a kormány részéről az az érvelés, hogy „közösen kell áldozatokat hozni.
Álságos, mert ezeket az áldozatokat nem „közösen” hozzuk, hanem az ország lakosságának nagy része hozza az pár százaléknyi elit hasznáért.
Megalázó, mert a kormány olyan ostobának nézi az embereket, hogy az hiszi,elég még mindig habzó szájjal komcsizni és gyurcsányozni, és akkor az emberek már nem is jönnek rá, hogy ez az egész Széll Kálmán terv csak azért kell, hogy befoltozzák azt a kb. 500 milliárdos lyukat, amit az adóváltozással ütöttek, és amelynek az adófizetők alig 10%-a a kedvezményezettje.
Én is szívesen hoznék akkora áldozatokat, mint pld. a parlamenti képviselők, vagy mint pld. a miniszterelnök úr! A hazáért én is vállalnám, hogy évi 6 millióval többet keressek.
És akkor a konkrét kérdések:
Hogyan gondolja miniszter úr a felülvizsgálatot?
Mit vizsgálna felül?
A munkaképesség csökkenés mértékét?
Annak mi értelme lenne? Hiszen ha pld. nem 32-, hanem csak 25%, az változtat valamin? Az akkor hatályos törvények szerint a hivatásos kapott egy határozatot, ami alapján kapott egy parancsot, hogy nyugállományba helyezik.
Mi van azzal, aki akkor még „csak” az akkori beosztására, már azonban fegyveres szolgálatra vált alkalmatlanná?
Eleve nem értem, hogy miért példálózik Ön folyamatosan 5%-os csökkenéssel fegyveres szolgálatra alkalmatlanná minősítéssel.
Ennyivel senkit nem minősítettek fegyveres szolgálatra alkalmatlanná, legfeljebb „Jelenlegi beosztására alkalmatlannak”, és nem tudtak neki másik beosztást adni, vagy nem akartak, mint ahogy Ön is említette a saját személyes példáját ( amikor 48 évesen nyugállományba került).
( Persze, az azért érdekes, hogy Ön egy ilyen „szakmai egyeztetésnek” nevezett találkozóra úgy megy el, hogy a közel két órányi „szakmai vita” utáni szünetben szembesül azzal, hogy – a felvételen 02.26.38-tól hallható – „itt feltételek vannak” a 25 szolgálati idő utáni nyugállományba helyezéshez.)
Azt vizsgálná, hogy miért nem ajánlottak fel neki másik beosztást?
Ezt hogyan képzeli el?
Megnézi, hogy volt-e akkor szabad státusz, amit betölthetett volna?
Ha volt 5 szabad státusz, és 100-an mentek nyugdíjba, akkor melyik 95 a jogos?
Ha jogtalanul nem ajánlottak fel beosztásokat, akkor ugye felmerül a parancsokat aláíró kapitányok, megyei ( budapesti) főkapitányok büntetőjogi felelőssége is, igaz?
Miért vizsgálja csak ezeket, és az egyéb módon nyugdíjba mentek eseteit nem.
Mi van azzal, aki átszervezés miatt, vagy a vezetői beosztása megszűnése miatt ment el?
Náluk még 1%-nyi munka-képességcsökkenés sincs, tehát az ő górcső alá helyezésük, legalábbis az Ön gondolatmenete alapján, még inkább indokolt, hiszen nekik még könnyebben lehetett volna beosztást találni.
Mit kezdene a felülbírált emberekkel?
Mit kezdne pld. egy 45 éves emberrel, aki 3 éve nyugdíjba ment, azóta csak felejtett, nem követte a folyamatos jogszabályváltozásokat, valószínűleg a felvételi követelményeknek sem felel meg, a fizikai felmérőt sem tudná teljesíteni? Vagy nekik majd nem kell azokat a követelményeket teljesíteni, mint az esetleg velük egykorú, de folyamatos szolgálatban lévőknek?
Ön is tudja, hogy az állomány legalább 80%-a a végrehajtó állomány, és hogy soha sem az irodákban volt létszámhiány.
Még objektumőrnek sem tudja berakni, mert sokszor éppen a kapusnak kell visszatartani a feldühödött rokonságot, az áldozat tajtékzó hozzátartozóit, a szökni akaró előállítottat.
Meg aztán, mennyire lenne a rendfokozat tekintélyével összeegyeztethető mondjuk egy nyugállományból visszarángatott főhadnagyot a kapura ültetni?
Vagy nem reaktiválná őket (ami eleve képtelenség, hiszen nem tartalékosok), hanem egyszerűen ellátás nélkül hagyná?
Munkát adna nekik?
Milyent, amikor majdnem 1 millió munkanélküli van?
Mi lesz a már megállapított nyugdíjukkal? Azért menjenek vissza, hogy még 10 év munka után kevesebb nyugdíjat kapjanak, mint most?
Aki alkalmas lenne, az sem akar visszamenni egy ilyen szétvert közigazgatásba, ahol bárkit bármikor szó nélkül az utcára tehetnek, elég, ha nem tetszik neki a kormány által javasolt repülőtér-név.
Vagy éppen ez a cél: visszakényszeríteni azokat az embereket, akik éveket hagytak ki a szakmából, és akikről szinte bizonyosan tudni lehet, hogy ne fognak megfelelni a követelményeknek, majd erre hivatkozva utcára tenni őket?!
Ha nekem pld. elveszi a nyugdíjamat, azzal engem, a feleségem és a gyermekemet is az utcára tesz, mert a lakásrészletet onnan nem tudom fizetni, munkát pedig 45 évesen sehol nem találnék. A politika áldásos tevékenységének köszönhetően eleve megvetik ma a rendőröket, náluk jobban csak a nyugdíjas rendőröket utálják. És mihez is kezdenék?
Az életem a rendőri hivatásra tettem fel. Mozgóőrként kezdtem, majd a szolgálat mellett leérettségiztem, elvégeztem a rendészeti szakközépiskolát, aztán estin az RTF-t.
Ha rajtam műlik, még maradtam volna legalább 10 évig, de egyszer csak a folyamatos, napi 10 – 15 -20 ( sokszor fizikai) konfrontációtól besokalltam, és a csapatorvos elküldött pszichiáterhez, majd kiderült a porckopás, a magas vérnyomás, gerincferdülés. „jelenlegi beosztásra alkalmatlan” minősítést kaptam. Nem baj, gondoltam, legalább 15 év után kapok egy új beosztást, talán még a karrierem is meglendülhet.
Ehelyett kaptam egy parancsot, hogy nyugállományba helyeznek, mert nem tudnak számomra megfelelő beosztást biztosítani.
Nem, nem lett a nyugdíjam több, mint az akkori fizetésem volt.
Kb. 10 000 Ft-tal kevesebb lett a nyugdíjam, nem is beszélve az így elvesztett éves bérletről, a havi 6000 ft-os étkezési utalványról, az esetenkénti jutalmakról, a rendőrként végeztethető másodállásokról.
Kb havi 25 000Ft-tal csökkent a jövedelmem.
Na mindegy, ez csak egy kis személyes kitérő volt.
Egy utolsó kérdés:
Egyáltalán hány emberről beszélünk?
„Az adatok szerint ma 2,9 millió a nyugdíjas, ebből a korkedvezményes nyugdíjasok száma közel tizenötezer fő – beleértve a bányászokat, színészeket, vegyipari dolgozókat is „( http://www.hrportal.hu/c/minimum-demons … 10308.html )
Ebből kb. 9-10 000 a „belügyé”.
Mennyi ebből, amelyik már 55 év felett van, amelyiknek 50-60%-os munkaképesség csökkenése van, amelyik közös megegyezéssel-, átszervezés miatt-, vezetői megbízása megszűnésével ment el?
Marad 1000- 1500 ember?
Ezért megéri lerombolni a jogbiztonságba vetett bizalmat?
Ha ilyen ötlettel egy pedagógusból lett belügyminiszter áll elő, akkor az ember azt mondja, hogy „megvezették szegényt”.
De ön jogvégzett, jogot ismerő ember, akinek az olyan kifejezések, mint pld. „jogbiztonság”, tartalommal is bírnak.
A szerzett és gyakorolt jog az államigazgatás alappillére. Ennek semmibe vétele a demokrácia elleni támadás.
Mi lesz a következő: elveszik a zöld szeműek nyugdíját. Vagy nem lesz titkos szavazás a választásokon, és csak az kap nyugdíjat, aki a Fideszre szavaz,
Ha ilyen elvben létezhet, akkor holnapól támadható a magántulajdon, vagy bármely más szerzett és gyakorolt jogot alapozó törvényünk.
A kormány által hozott törvényeken alapuló, jogerős határozatban megállapított nyu8gdíjakra egzisztenciák, egész családok épülnek, lakáshitelek, bevállalt gyermekek.
Milyen jogbiztonság az, ahol az állampolgár nem hozhat meg egy döntést az éppen hatalmon lévő kormány hatályos jogszabályai alapján, mert attól kell félnie, hogy majd évek múlva jön egy új kormány, és visszamenőleg(!) mindent eltöröl?!
Abban igaza van, hogy a nyugdíjtörvények nem „szerzett jogok” – kivéve a már nyugdíjban lévők vonatkozásában!
Az igaz, hogy senki nem lehet biztos benne, hogy amikor majd nyugdíjba vonul, akkor ugyanannyi lesz a nyugdíjkorhatár, mint amikor pályakezdőként dolgozni kezd.
De abban igen, hogy ha pld. 60 évesen elmegy nyugdíjba, és a következő évben felemelik a korhatárt 65-re, akkor őt már sem vissza nem küldik dolgozni, sem a nyugdíját nem veszik el!
A szolgálati nyugdíjakra, az embereknek arra – az eddig természetesnek tekintett – hitére, hogy az állam állja a szavát, magánszerződések, egzisztenciák épülnek.
Tudja, én szolgáltam az Ön irányítása alatt mind főkapitányi, mind előző belügyminiszteri ideje alatt.
Akkor az volt a véleményem – szinte a teljes állománnyal megegyezően -, hogy Ön egy egyenes, korrekt ember, aki maximálisan tiszteli nem csak törvény szövegét, hanem annak szellemét is.
Akkor fel lehetett nézni Önre, mind emberileg, mind szakmailag.
Ezért is konstatálom keserűséggel vegyes csodálkozással, hogy Ön a nevét adja ahhoz a politikai ámokfutáshoz, amit a hatalomtól megmámorosodott kormány művel.
Egy pesti nyugdíjas rendőr

( U.I.
Tudja mi a legszörnyűbb?
Az, hogy az elmúlt 20 évben eszembe sem jutott, hogy eljön az az idő, amikor egy ilyen levelet nem merek aláírni.)”

UI: AMI MÉG ENNÉL IS SZÖRNYŰBB, HOGY ÉN SEM MEREM ALÁÍRNI.